jel

Amikor azt mondjuk, hogy „ez egy asztal”, akkor ezt a kijelentést a szóban forgó tárgyra vonatkozó korlátozott tapasztalatunk alapján tesszük meg, azon rész alapján, amit közvetlenül észlelünk, s amelyet annak a ténynek a jeleként interpretálunk, hogy egy asztallal van dolgunk. Erre az interpretációra pedig az a hipotézis jogosít fel bennünket, hogy az asztalnak vannak olyan részei, amiket most éppen nem észlelünk (például a másik fele)

(Charles Morris: Signification and Significance)