Már két perce kicsengettek, de Vasököl direkt úgy csinált, mint aki nem vette észre, tovább rajzolta a táblára a hegyvonulatokat, és ez azért volt surmóság, mert következő órára a hetesnek le kellett törölnie a táblát, ha nem akarta, hogy szétpofozza a fizikatanárnő, és ezért tudtuk, hogy nekünk még azután is bent kell majd maradni a szünetben, hogy Vasököl kiment, hogy le tudjuk másolni a térképvázlatot, mert a tankönyvben még a régi nevükkel voltak csak benne a vonulatok, de azokat még ki se nagyon volt szabad mondani, mióta két évvel ezelőtt a főtitkár elvtárs születésnapján a hősök emlékére átnevezték őket, és mindenki másnak szóltunk volna, hogy kicsengettek, de Vasökölnek senki se mert szólni, mert senki se szerette volna, hogy betörje az orrát, mint Szövérfinek, mikor belekotyogott a tektonikus lemez felgyűrődésébe, és mikor Vasököl végre letette a krétát, és a hóna alá csapta naplót, már csak hét perc volt hátra a szünetből, és mikor Vasököl az ajtóhoz ért, megállt, és hátra se nézett, úgy mondta, hogy Dzsátá velem jön.
(Dragomán György: Szelep / A Fehér Király hetedik novella-fejezete)
1 megjegyzés:
my sweetheart... :)
-
Megjegyzés küldése