2006-06-08

Műgyűjtő sétái




A vallatás kegyetlen volt. Lád'a mellének nekiszegezték a kérdést, mi módon esett meg, hogy hisz a spiritizmusban. Válaszában Lád'a elmondta, hogy van egy nővére, aki egyszer a barátnőjénél járt, ahol volt egy kis mozgó asztal, egyszer csak a nővére elájult, és kiszökött a temetőbe. A temető mellett találkozott a szellemmel, és az visszatérítette. Ment vele egészen hazáig, Lád'a nővére megpillantotta az édesanyjukat, aki a szatócsbolt előtt álldogált. A szellem eltűnt, odahaza pedig istenítélet volt. A papa dühöngött, és azt mondta, nem engedi meg a lányának, hogy kószáljon, lődörögjön tudj' isten, hol, olyan szellemekkel, akik nagyon hasonlítanak Frantára, a szomszéd Kramerék orvostanhallgató fiára. Aztán Lád'a nővére hozott a házba ugyanolyan kis asztalt, ő pedig, mármint Lád'a, bökdöste az asztalt az ábécé betűinek sorrendjében. A nővére megkérdezte tőle: "Szeret?" Ő böködte az asztalt a papiroson keresztül, és a válasz így szólt: "Hogyisne." Erre a nővére azt mondta, hogy nem érti, és maga vette kezelésbe az asztalt. Most már így szólt a válasz: "Forrón." Aztán a nővére levelet küldött vele a postára, kapott tőle két hatost, s azóta hisz a spiritizmusban.

(Jaroslav Hasek : Dekameron)


Nincsenek megjegyzések: