Életkép középről

Történnie kellene már valaminek velünk,
emlékszem, ezt gondoltam, vagy talán mondtam is,
ha volt velem valaki, amit már nem tudok felidézni,
mert hirtelen megláttam a tavat, illetve a helyét csak,
ahol addig a tó volt, és ez a kép mindent elnyomott,
a tó vize ugyanis le volt eresztve, és emberek álltak
a helyén, a leveleket seperték, az avart, ami összegyűlt
a mederben, ami betonnal volt kiöntve, ameddig elláttam,
szürke beton volt mindenütt, a csónakok meg egy nagy
halomba voltak összehordva, és akkor megértettem,
hogy az egész tó, de a part is, és a víz, ez mind csak másolat.

 

(Krusovszky Dénes: Másolatok)

mindkét parton

Szemmel megszámoltam a korongokat, és feljegyeztem az összeget. Aztán elosztottam őket a két markomba, s valamennyit az asztalra dobtam. Mindkét halmot megszámoltam, az összeget feljegyeztem, aztán megismételtem a műveletet. Hiába kerestem a rotációk rendjét vagy titkos rajzolatát. Négyszáztizenkilenc volt a legtöbb; a legkevesebb három. Volt egy pillanat, amikor azt reméltem - vagy attól féltem -, hogy mind eltűnik. Még a kísérletezés elején rájöttem, hogy egyetlen különválasztott korong nem gyarapszik, s nem is tűnik el.

(Jorge Luis Borges: Kék tigrisek)

3M

A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó)…


(Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak)

Gorcsev modelljei

TEXAS VENDÉGLŐ
A goromba vendégek kilépti díjat fizetnek

(Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó)

Holland folyó

-képzeljen maga elé egy pikniket… noonan összerezzent.- hogy mondta?

- egy pikniket. képzelje maga elé: erdő, kis tisztás, erdei út. az erdei útról egy autó gördül a tisztásra, az autóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakat raknak ki, lányok, rádió, fényképező- és filmfelvevőgépek… tábortüzet gyújtanak, sátrat vernek, megszólal a zene. Reggel pedig továbbállnak. Az állatok, madarak, rovarok, amelyek egész éjjel páni félelemben szemlélték a történteket, előjönnek búvóhelyükről. s ugyan mit látnak? Motorolaj folyt a fűre, benzin csorgott szét, mindenfelé elromlott gyújtógyertyák és olajszűrők hevernek, körös-körül limlom, kiégett lámpák, valaki elveszített egy csavarkulcsot. a gépkocsi kerekei eddig nem tapasztalt mocsárrá dagasztották a sarat… no, és a többit sejti, tábortűz nyoma, almacsutkák, bonbonos papírok, konzervdobozok, üres üvegek, valaki otthagyta a zsebkendőjét, tollkését, régi szakadt újságlapok, elhervadt virágok, amiket más tisztásokról hoztak ide…

- megértettem – mondta noonan. – piknik az árokparton.

- pontosan. piknik a világűr valamelyik útjának árokpartján. Maga pedig azt kérdezi tőlem: visszajönnek-e vagy sem?

((A. Sztrugackij - B. Sztrugackij: Piknik az árokparton)

Cirko - ének

[szöve(ndég)g] Őt vártam. Mióta. Csak erre várok. Erre a disznóra. Röfög is. És moslékot eszik. Az egyenruháját elhagyta. Pizsamában járkált. A jégszekrényben hagyta. Vagy begyömöszölte a mikróba. Esetleg beadta a zálogházba.Vagy a bizóba. Rá vártam eddig. Most megkapja.

(Sajó László: Cédulák)