2010-12-05

mindig előre

Kihámozom magam a bambuszszék-ölelésből,
A föveny felé kúszom, most meglátom, most eldől...
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát,
A cukornád felém küldi édes illatát.

(Kiss Tibor: Cuba Lunatica)

Nincsenek megjegyzések: