-képzeljen maga elé egy pikniket… noonan összerezzent.- hogy mondta?
- egy pikniket. képzelje maga elé: erdő, kis tisztás, erdei út. az erdei útról egy autó gördül a tisztásra, az autóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakat raknak ki, lányok, rádió, fényképező- és filmfelvevőgépek… tábortüzet gyújtanak, sátrat vernek, megszólal a zene. Reggel pedig továbbállnak. Az állatok, madarak, rovarok, amelyek egész éjjel páni félelemben szemlélték a történteket, előjönnek búvóhelyükről. s ugyan mit látnak? Motorolaj folyt a fűre, benzin csorgott szét, mindenfelé elromlott gyújtógyertyák és olajszűrők hevernek, körös-körül limlom, kiégett lámpák, valaki elveszített egy csavarkulcsot. a gépkocsi kerekei eddig nem tapasztalt mocsárrá dagasztották a sarat… no, és a többit sejti, tábortűz nyoma, almacsutkák, bonbonos papírok, konzervdobozok, üres üvegek, valaki otthagyta a zsebkendőjét, tollkését, régi szakadt újságlapok, elhervadt virágok, amiket más tisztásokról hoztak ide…
- megértettem – mondta noonan. – piknik az árokparton.
- pontosan. piknik a világűr valamelyik útjának árokpartján. Maga pedig azt kérdezi tőlem: visszajönnek-e vagy sem?
((A. Sztrugackij - B. Sztrugackij: Piknik az árokparton)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése