Van, hogy egy csapat elemi iskolai tanítónőt vezet be az a vöröskeresztes liba, amelyik az izzadt tenyerével tapsikol folyton, és liheg a boldogságtól, hogy íme, az elmeosztályokról sikerül kiiktatni a kegyetlenség légkörét: „Kellemes, derűs intézet, nemdebár?” És tolja körbe a népiskolai tanítónőket, akik riadtan bújnak össze. És tapsikol. „Ó, ha eszembe jut, milyen világ volt itt régen, micsoda piszok, micsoda rossz kosztok, micsoda, igen, higgyék el, kegyetlenség is, akkor látom, hölgyeim, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiába!” Csupa csalatkozás, ahányat nyílik az ajtó, de az ember mindig jobbat remél, azért aztán a kulcs fordulására úgy kapja föl a fejét mindenki, mintha dróton rántanák.
(Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére)
2 megjegyzés:
hah! fotoblog! ez teccik nekem. hogy köll illyet csinàlni? lehet, hogy beindulna töle a réglepunnyadt kreativitàsom?
ezenkivül kellemes karàcsonyi ünnepeket kivànok uramöcsém-, öcsém-, csém.
Köszönöm a jókívánságokat urambátyám és viszont kívánom!
Egy ilyen blogot nagyon egyszerű csinálni. Kattints rá itt jobboldalt arra a "I Power Blogger" feliratú cimkére, aztán kövesd az útmutatásokat. Minden sablonnal müxik, könnyebben megy mint az ágybaszarás.
Megjegyzés küldése