

Mesélek neki, e hölgynek, Virginiáról, Sylviáról, de Stalről, öngyilkosok. Angolul mintha így mondanám: öyglinjkokxok, jögnyimkloksok, kiejtésem nem tiszta, de igyekvő. Írók, festők jegyében élek. 1988 az év. Nekem már reszdrenvlátásts. A rendszrevlátslátra! A viszomlátás, reszmervlátsád, nagysád! 1996: már a reptéri angol belügyes zihálás nélkül, simán kérdi: „És... Liverpoolban, Aintree-ben, uram? Mi lesz? Darmota Yee? Krakunga No? Fehilly Fuerden?
Befürden, mondanám neki, ha tudnék angolul így tréfálni a nyelveléssel. De az utazások kifújnak.
(Tandori Dezső: "Prózavers")
1 megjegyzés:
To this day i will never know how you did this..
It is truly a work of art.
Exceptional Laan
Megjegyzés küldése