Kölcsönösen utaltak egymásra, s éppen arra lettem figyelmes, hogy milyen nagy távolságból teszik ezt. De utaltak valami harmadikra is, valami egészen súlyosra és alapvetőre. S mintha e harmadik lett volna a gondolat törzse, amiből eredetileg leágaztak. Az eredetüket valamiként elfeledtük (nem, nem én feledtem el, hanem valamennyien!), és egymástól való távolságukból később arra következtettünk, hogy nincsen is egymáshoz semmi közük. E gondolkodásbeli tévedés önkéntelen fölfedezése okozta bennem a csöndes élményt. Most azonban nem tudok az egyik gondolat nélkül a másikra, s mindkettő nélkül a harmadikra, a gondolat törzsére visszaemlékezni, hiszen összefüggésükben pillantottam meg őket, és csupán az élményt nem feledtem el a következő pillanatban.
(Nádas Péter: Évkönyv)
2 megjegyzés:
hogy szamurájt idézzem: "precíz" :)
precízebb nem is lehetne
Megjegyzés küldése